Új életem 2012 év elején kezdődött, amikor megfogant a kisfiam. Addig pszichológus voltam, pedagógiai szakszolgálatnál dolgoztam és mellette éltem a fiatal felnőttek szabad, felhőtlen és – azt hittem – mindent tudó életét. A sejtelmet, majd a pozitív teszt megpillantását követően indult el az a folyamat, ami lassú és komoly külső és belső munkával végül teljesen átformált. Pillanatnyilag pszichológus anya vagyok, aki épp szülő-csecsemő konzulensnek képződik. Olyan átalakuláson mentem át, amit egy szülő sem hagyhat ki a gyermekből szülővé válás során és ami teljesen egyedi ugyan, mégis mindenki számára megrázó, belső földrészeinket átalakító folyamat. Életem legboldogabb pillanata volt, mikor a kisfiamat magzatmázasan a mellkasomra tették, olyan volt, mint mikor végre “megszültem” a szakdolgozatomat, csak ezerszeres szorzóval. 🙂 És még csak nem is sejtettem, mi vár rám az előttem lévő úton. Aztán megszületett 2015-ben a kislányom, újra felborítva az egyébként még törékeny kialakulóban lévő egyensúlyt. Most (2019 tavasza) kezdem úgy érezni, hogy újra egyensúlyban vagyok, tudom, ki vagyok, mint anya, feleség, nő, pszichológus. Az, hogy ennek a belső folyamatnak a tapasztalatait a köz javára fordítsam, hamar megfogalmazódott bennem: mikor első gyermekem megszületését követően megtapasztaltam, hogy a kisbaba igényeire hallgatva milyen béke és harmónia élhető meg. Ez számomra megdöbbentő volt, mert mindenhonnan az ellenkezője ömlött ránk: a babának önállóságot kell tanulnia, alkalmazkodnia kell a környezetéhez, stb., röviden legyen ‘jó baba’. Most már tudom, hogy ezek a tanácsok az ellenkező eredményhez vezetnek, amivel rengeteg szülő küzd, és amiről azt hittem, úgy kell lennie. Samu jó baba volt – a tanácsoknak homlokegyenest ellenkező nevelés mellett, sokat ölben tartva, igény szerint szoptatva, az igényeit szükség szerint kielégítve. A legfrissebb szakirodalmak pedig megerősítettek abban, hogy ‘nem rontom el’ a gyereket. A dackorszak és az utána jövő időszak aztán megmutatta, ‘milyen a suszter cipője’. Itt már nem mentek ösztönösen jól a dolgok, a két gyerekkel lassan, sok kínszenvedés árán tanulom folyamatosan, mi működik és mi nem, sőt, hogyan lehet meggyógyítani az elromlott dolgokat.
Szakmai identitásom is átalakult: a perinatális időszak felé fordult az érdeklődésem. Csomós Patríciával elkezdtünk Siófokon szülésfelkészítő tanfolyamokat tartani, Ila Ildivel együtt létrehoztuk az Életkezdetet. Orosz Kati csatlakozása óriási szakmai elismerés számunkra. Ő javasolta az integratív szülő-csecsemő (kisgyermek) konzultáció szakképzést, amit óriási lelkesedéssel végzek. A belső nyomás pedig változatlanul nagy bennem, hogy a megszerzett tudást továbbadjam, és legfőképp azt a szemléletet, hogy a csecsemő, sőt már a magzat is kompetens, azaz aktív megértő és reagáló lény, a szülők pedig rendelkeznek a saját gyermekük megértéséhez, gondozásához szükséges minden képességgel. Támogató hozzáállással pedig minden esetleges elcsúszáson vagy nehézségek túl tudnak jutni.
Sírás Ambulancia, Perinatus Alapítvány, Keszthelyi SZemfüles Egyesület
