1. alkalom:
Az anyák mindennapjai régen és ma
Az „Anyaság régen és ma” projekt első találkozója 2022.03.24-én zajlott. 17 anyuka érkezett, akikkel első lépésben kitöltettük a projekt alkalmak előtti kérdőívet. A foglalkozást nyitókörrel kezdtük, ahol mindenki bemutatkozott és mondott egy jó dolgot, ami az elmúlt időben történt vele. Ezután röviden ismertettem a projektet: miért kerül megszervezésre, mi alapján választottuk ki a témát és hogy nagyjából mi várható. Az anyukák érdeklődők és nyitottak voltak.
Az első alkalommal az volt a célunk, hogy közelebbről körbejárjuk: hogyan is váltak a nők egy generációval korábban anyává. 3 kiscsoportra osztottuk a résztvevőket és 15 perc állt a rendelkezésükre, hogy 1-1 altémát körbejárjanak, kiemelt fókusszal a régi és a mai helyzet közötti különbségek kiemelésére.
Családi, közösségi kapcsolatok régen és most
kik és miben segítették az anyát, voltak-e támogató közösségek
Az első csoport arról beszélgetett, hogy milyen családi, közösségi kapcsolatok voltak régen és vannak most. Kik és miben segítették az anyát, voltak-e támogató közösségek?
Arra jutottak, hogy a családi helyzet nagyjából ugyanolyan volt korábban is. Nem igazán volt már jellemző a generációk együttélése, a nők többsége ugyanúgy eljárt dolgozni a család mellett. A nagyszülők, ha távolabb laktak ritkábban segítettek, ha a közelben voltak, akkor jobban bevonódtak. Nem voltak baba-mama klubok vagy támogató anyacsoportok, ez egy nagy különbség. Ugyanakkor az domborodott ki a kiscsoportos és a későbbi nagykörös beszélgetésben is, hogy régen a szomszédság nagyon mást jelentett és az egymás mellett lakók igazi közösséget alkottak, nem úgy mint manapság, mikor sokszor még az utcában lakók nevét sem tudjuk. Sokan mesélték, hogy mekkora összetartás volt a szomszédokkal vagy a lépcsőházakban – közös ünneplések, összejárások, utcai bandázások. A szomszédokra mindig lehetett számítani. Vigyáztak egymás gyermekére, ha kellett, sőt a gyerekek gyakran kint játszottak, és akihez bementek, ott mindig kaptak enni, mindig volt, aki „fél szemmel” vigyázott rájuk, így az anyák sokkal könnyebben végezték el a ház körüli feladatokat. A szórakozást is leginkább a szomszédokkal való összejárás jelentette.
Kitértek arra is, hogy régen valahogy „homogénebbek” voltak a közösségek: az anyák kb. ugyanabban az életkorban váltak anyává (20-25 év között), nem volt akkora korkülönbség az első gyermekület szülő nők között. Ezáltal hasonlóbbak voltak a körülmények is. Ugyanakkor nem csak az anyák, hanem a szomszédok is jobban „hasonlítottak” egymáshoz – nem voltak akkora anyagi különbségek, kb. ugyanazt engedhette meg magának mindenki 1-1 környéken. Nem volt jellemző a gyakori utazgatás és „flancolás”, sokkal többen képezték az „egyszerű középréteget”. Talán ezért is tudtak könnyebben kapcsolódni. Manapság mindenki elutazik a távoli barátokhoz, családtagokhoz vagy csak úgy kikapcsolódni, ezért sokkal kevesebb időt töltenek otthon és ezáltal is kevesebb a lehetőség a szomszédi kapcsolatok elmélyítésére. Valahogy a bizalom is elveszett – régen ez alap volt, mára azonban nem annyira maradt meg a közvetlen környezetünkben élők felé. Nem kérnénk meg a szomszédot, hogy vigyázzon a gyermekünkre csak úgy. Valahogy kérni is nehezebb – régen egyértelmű volt, hogy segítik egymást a kis lakóközösségek, most meg csak akkor tud az anyuka „elszabadulni”, ha közel lakik a nagymama és éppen ráér, vagy ha talál babyszittert, akinek fizet. Többen emlékeznek vissza nagy szeretettel a régi közösségekre gyermekkorukból és remélték, hogy nekik is hasonló lesz majd, aztán csalódottan tapasztalták, hogy ez már a lakóházak lépcsőházaiban sem igazán tud kialakulni, nem hogy utcaszinten.
Szóba kerültek az új kommunikációs lehetőségek és azok torzító hatása is: napjainkban a távol élő nagyszülők gyakran csak a „telefonból” ismerik az unokájukat. Ez klassz lehetőség, ha valaki valóban nagyon messze lakik és nincs más mód egymás megismerésére, de sokszor a nem annyira távol élők is inkább hagyatkoznak az online „találkozásokra” és emiatt is kevesebb a személyes látogatás – hiszen már távolról is láthatják a kisunokát. A gyerekek azonban nehezen viselik ezeket a beszélgetéseket, el akarják venni a telefont, nyűgösek, mert nem érdekes nekik egy helyben ülni, amiből a nagyszülők gyarkan vonják le azt a következtetést, hogy az unokájuk türelmetlen, nem tud „viselkedni” és még beszélgetni sem lehet mellette.
Az anyák egy napja és feladatai
kikről kellet gondoskodni hogyan töltötték az anyák a szabadidejüket, hogyan „töltődtek” és mindezen dimenziók hogyan változtak napjainkra
A második csoport az anyák egy napját és feladatait beszélte át. Milyen feladatai voltak az anyáknak, kikről kellet gondoskodniuk, milyen lehetőségek voltak a gyermekek szórakoztatására, hogyan töltötték az anyák a szabadidejüket, hogyan „töltődtek” és mindezen dimenziók hogyan változtak napjainkra.
Első ránézésre itt is úgy tűnt, hogy nincs is olyan nagy különbség a régi és mai anyák mindennapjai között: főznek, mosnak, bevásárolnak, takarítanak, gyermeket nevelnek, sokan emellett dolgoznak is. A gyermekek leadása, szórakoztatása azonban más volt. A mi gyerekkorunkban általában hamarabb kerültek a gyerekek intézménybe és az emlékek alapján az akkori anyák könnyebben kértek és kaptak segítséget a gyermek megvigyázásban – a nagyszülőktől és a szomszédoktól is. (Itt is előjött a kisközösségek összetartása és egymás megsegítése.)
Ami a szerepetek illeti, élesebben elkülönültek a férfi és női szerepek, a gyermeknevelésben sokkal kevésbé lehetett bevonni az apákat, sokkal jellemzőbb volt, hogy „nem tudtak mit kezdeni” a kisbabákkal.
Több volt a külső nyomás is – hogy mit illik vagy nem illik egy anyának tennie.
A mai anyáknak a legtöbb extra feladata abból adódik, hogy óvoda vagy iskola után különböző csoportokra hordozzák gyermekeiket. Sőt már az egészen piciknek is egyre több fejlesztő foglalkozás van. Egyrészt jó, hogy sok a lehetőség, ugyanakkor ezek általában nem a közvetlen környezetünkben vannak és a gyermekek nem tudnak elsétálni, így az anyák (és velük együtt a legkisebbek is) nagyon sok időt töltenek utazással és várakozással.
Más szempontból, de itt is előkerült a média és a médiából sugárzó külső „álvalóság” nyomása, mely nagy terhet tesz a mai anyákra. Minden legyen tökéletes, mindenki legyen kiegyensúlyozott és oldja meg az összes problémáját. Sokkal neheztebb őszintén megnyílni és elmondnai egymásnak valós gondjainkat, mert valahogy elvárás lett, hogy ezekkel küzdjünk meg egyedül. A közvetített ideális kép hatására egy belső nyomás alakul ki sok anyában, hogy minden területen megfeleljen. Legyen rend a ház körül, tudja „megnevelni” gyermekeit, azok ne legyenek „problémásak”, közben dolgozzon és építsen karriert. Miközben segítsége meg alig van. Régen kevesebb ilyen elvárás neheztedett az anyákra, ugyanakkor több volt a segítség (szomszédok, nagyszülők).
Nők és anyák szerepei
elvárások és megítélés
A harmadik altéma a nők és anyák szerepeit, a feléjük támasztott elvárásokat és az anyák megítélését járta körbe.
Régen az anyák fő feladata a fizikai gondoskodás volt: legyen mindig tiszta a ház és étel az asztalon. Élő mintáik voltak, a nagymamák is ugyanazt és ugyanúgy csinálták. Általában közelebb éltek a szülők és többet segítettek.
Kevés és egységes információ állt az anyák rendelkezésére a gyermeknevelési kérdésekben. Sok esetben a rideg tartás „pont elég” volt.
Az anya fő feladata gyakran „csak” az volt, hogy anya legyen. Merevebb volt a rendszer és nem volt annyi lehetőség változtatni, másképp csinálni, kitörni.
Ezzel szemben a mai anyának a fizikai gondoskodáson túl sokkal inkább feladata a gyerekek lelki támogatása is.
A világ annyira felgyorsult, hogy már szinte követni sem lehet a mindig újabb nevelési irányzatokat és elvárásokat. Régen az anyák ösztönösen nevelték a gyereküket, azok alapján, amit láttak, tapasztaltak a környezetükben vagy max. 1 könyv alapján. Nem merült fel annyi kérdés és bizonytalanság, mert nem volt annyi különböző „módszer”, elv és vélemény. Nagyjából mindenki ugyanúgy csinálta. Manapság a gyermeknevelés területén (is) nagyon sok az információ, ráadásul egymásnak ellentmondó és szélsőséges, végletes elképzelések is vannak. Annyi különböző „guru” tudja a tutit, hogy ez a nagy kavalkád elbizonytalanítja az új anyákat. Nehezebb megtalálniuk a számunkra jó utat, mert akárhogy is csinálják, mindig van ellenvélemény.
Nehéz, hogy sok esetben nincs élő követhető minta – már mások az elvárások és az igények, mint egy generációval korábban. És ezt anyáink sem értik meg.
Ma egy anya dolgozzon és mellette csináljon minden mást egyedül – nevelje a gyermekeit, vigye őket óvodába, iskolába, különőrákra. Otthon legyen rend és tisztaság, foglalkozzon a családdal, ugyanakkor legyen igényes és ápolt. A sok felvállalt és elvárt szerep mellett az anyaságra kevesebb idő jut.
A lelki dolgok sokkal inkább előtérbe kerülnek manapság, mint korábban és ez lehetőséget nyújthat a fejlődésre. Az önismereti munka segíthet, hogy az elvárások sokaságában elveszvén ráeszméljünk – leginkább önmagunknak feleljünk meg, ne másoknak.
Mi lesz legközelebb?
Következő alkalommal azt járjuk körbe, hogy a gyermeknevelési és gondozási kérdésekben milyen különbségeket találunk a két vizsgált generáció között, illetve néhány szituáción keresztül igyekszünk belehelyezkedni anyáink helyzetébe.
Gyere el Te is! Bővebb információt ide kattintva találsz
Szerző: Láng-Somogyi Zita
